Hazai kutatók szerint napjainkig már három UFO zuhant le Magyarország területén

A november harmadikán, Budapesten megtartott 'Utazás a Földön kívül' című konferencia egyik legmeglepőbb bejelentése volt, hogy hazánk területén eddig már három, valószínűleg földönkívüli eredetű azonosítatlan repülő objektum járt szerencsétlenül. Az esetekről Tóth László UFO kutató számolt be előadásában, a részletekről azonban egyelőre csak keveset lehet tudni, ezt most megpróbáljuk összefoglalni.

Az első UFO szerencsétlenség Iregszemcse és Tab között történt, valamikor a hatvanas években, nagyon valószínű, hogy 1961-ben. Erről az esetről annyi ismeretes, hogy a területet a magyar rendőrség azonnal körbefogta, ám röviddel később megérkeztek az orosz hadsereg katonái, akik elzavarták a magyarokat, majd négykézláb, szorosan egymás mellett haladva összeszedték a darabokat és elvitték azokat a Szovjetunióba. Minderről a falubeliek elmondásai alapján lehet tudni.

A második magyarországi UFO baleset Tóth László szerint, már 1996. május 26-án, este 20:30-kor történt az ország észak-nyugati szegletében, a Vas megyei Torony falu mellett.

A falubeli szemtanúk állítása szerint, az este folyamán látták, amint a közelben, egy erdős részen a földnek csapódik egy furcsa formájú repülő szerkezet. A helyiek elmondása szerint a baleset helyszínéről napokig erős fényt lehetett látni, ám ennek ellenére sem aznap, sem pedig másnap nem érkeztek hivatalos szervek a helyszínre, hogy kivizsgálják az esetet.

Két nap múlva azonban egy másik, a szerencsétlenül járt objektumhoz nagyon hasonló repülő tárgy tűnt fel az éjszakai égbolton, majd a szerencsétlenül járt korábbi jármű közelébe ereszkedett, a kutató szerint talán azért, hogy magával vigye a roncsokat.

A harmadik magyarországi UFO szerencsétlenség ugyanebben az évben, 1996. augusztus 20-án történt Tóth László szerint, méghozzá Pápa környékén. Ennek részletei azonban nem ismeretesek.

ittvannak.hu

Apadó készletek az amerikai élelmiszerbankokban – rossz előjelek 2013-ra

Nyilván óriási különbségek vannak egyes országok élelmiszerválságai között, hiszen, ami egy nyugati országban csupán az asztalra kerülő étel mennyiségét és/vagy minőségét érinti, az sok fejlődő országban az életben maradást döntheti el. Figyelembe véve azonban, hogy milyen komoly problémát okozhat egyetlen nem várt krízishelyzet is, mint például az Egyesült Államok északi partját ért Sandy hurrikán, az élelmiszerkészletek ilyen mértékű csökkenése új jelentőséget kap.

Az alábbi Reuters cikket olvasva érdemes elgondolkozni, hogy vajon milyen helyzetben lehet az Egyesült Államok élelmiszerellátása az alapvető cikkek tekintetében. Az idei aszály eredményeként a szövetségi kormány a szokásosnál kevesebb élelmiszert vásárolt. A szegény családokat ezekből a készletekből látják el a szükséges élelmiszerrel így az eleve alacsony készletek és a rászorulók növekvő száma miatt előfordulhat, hogy a kormánynak nem lesz miből biztosítania a hiányzó ételt. Ez komoly gondot okozhat 2013-ban és fokozhatja az eleve negatív hangulatot és elégedetlenséget.

A Reuters a következőket írja:

Az elmúlt ötven év legsúlyosabb aszálya alaposan meggyengítette az élelmiszerhez nehezen jutó 50 millió rászoruló amerikai számára fenntartott biztonsági hálót. Az amerikai élelmiszerbankok megkongatták a vészharangot a közeledő ünnepek előtt.

Az Egyesült Államokban található legnagyobb élelmiszerbankok attól tartanak, hogy nem lesznek képesek lépést tartani a megnövekedett igényekkel, amíg az ország lakossága nem talál jobban fizető állásokat. Az egyre apadó amerikai bevételeket illusztrálja az a tény, hogy 2012 augusztusában 47,1 millió amerikai részesült élelmiszertámogatásban az év eleji 45,8 millióhoz képest.

A Los Angelesi Regionális Élelmiszerbank készletei a 2010-es rekord 3,3 heti ellátmányhoz képest mostanra kétheti készlet alá estek, ami rekord alacsony szintnek számít, Michael Flood, az élelmiszerbank elnök-vezérigazgatója szerint.

A múlt nyár óta csökkenő készletek miatt az élelmiszerbank kénytelen volt várólista rendszert bevezetni, mert nem képes ellátni a felügyelete alá tartozó 640 ügynökséget. Jelenleg 565 nonprofit szervezet van a listán.

A kormány által biztosított áruk egykor az amerikai élelmiszerbankok 90%-át magába tömörítő és évente 37 millió amerikai élelmiszerellátásért felelős Feeding America (Amerika etetése) hálózat készleteinek 28%-át tették ki. Ma csupán ellátmányuk 17%-át kapják a kormánytól.

A Second Harvest Élelmiszerbank északnyugat Carolinában azt közölte, hogy a TEFAP (vészhelyzet élelmiszertámogató program) által évente biztosított ételmennyiség a korábbi 500 ezerről 170 ezerre csökkent, ugyanakkor állami támogatásukat is megfelezték. 

Forrás:idokjelei.hu

Vadonban

Megkérdezték tőlem: mi jó van abban, hogy járod a hegyeket, nézed a vadcsapást és füstösen jössz haza egy táborhelyről, úgy, hogy csak vacak konzervet ettél. Na, most erre mit válaszoljak? Egy rövid és tömör „csak mert jó” hagyta el a számat, de aztán elkezdett járni az agyam, hogyan is lehet hasznosítani egy veszélyhelyzet esetén azokat az ismereteket, amelyeket túrázás közben szerez az ember.

Először is ajánlom figyelmében mindenkinek a http://bushcraft.co.hu/ weboldalt. Ezer és egy tipp és tanács, javaslat arra, hogyan lehet a zordon természetben túlélni, ha szükséges.

De visszatérve apró kis gondomra: mit teszek én, ha fel kell adni mindent, irány a hegyekbe, minél messzebb a lakott területtől. Mert éppen lehet maradni kis faluban, vagy városban – de totális krach esetén kezdődnek a fosztogatások, indulnak a bandák, és ha nincs megfelelően álcázott rejtekhelyed egy beépített területen, akkor hamar nyakon csípnek és nem feltétlenül egy parti sakkra szeretnének invitálni. Véleményem szerint érdemes a vadonban keresni a boldogulást, amíg lehet. Legyen tehát alternatíva arra az esetre, ha menni kell.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mostani lakóhelyemen karnyújtásnyira vannak ilyen területek. Így – mondhatni – hamar el lehet tűnni. De nem csak úgy „irány bele az erdőségekbe, majd lesz valahogy” módszert kell követni.

Ha úgy ítéljük meg, hogy sikerül lakóhelyünkön kihúzni egy darabig, mindenképp gondoljunk arra, hogy tartalékolni kell – konzervek, száraz tészta, olaj, rizs, bab, ivóvíz. A mélyhűtött termékeket nem tudjuk hol tárolni, ha tartós áramszünet van, az is jusson eszünkbe. Városban 3-4 napra elegendő élelmiszer van, hiszen ahogy fogynak a portékák a polcokról, a hét bármely napján újratölthetik. Azonban ha ezt a logisztikai rendszert valami felborítja, akkor pillanatok alatt mindent elkapkodnak, mi pedig bámulhatjuk az üres polcokat.

Sokszor és sokan leírták már, hogy kell lennie egy úgynevezett menekülő csomagnak. Egy hátizsák, összeállítva a saját/családunk igényei alapján. Kések, lámpa, tartalék elemek, váltás ruha, fehérnemű, élelem, víz, esbit tabletta, sátor (vagy sátorlap), hálózsák, Polifoam, gyógyszerek. Elsőre soknak tűnik, azonban néhány dolog már otthon is megtalálható, ha pedig kicsit komolyabban vesszük, akkor túra boltokban vagy military shopokban is beszerezhetjük a szükséges dolgokat. Ez egyelőre elég ahhoz, hogy ha el kell hagynunk a házunkat nagyon rövid időn belül, máris növeljünk a saját esélyeinket, de ezekről majd egy másik postban.

„Miért éppen Alaszka?” – vagy a mi esetünkben miért éppen a hegyek? Járva a természetet az embernek sokszor fel sem tűnik, hogy a hegyek, erdők ontják magukból az ételt, a vizet. Figyelnünk kell azonban, hogy mit és mikor szabad fogyasztani. Nem lehet arra gondolni, hogy hipp-hopp, odamegyünk és az őzhús majd bemászik a kondérunkba, vagy a tűz fölött nyársra húzza magát nekünk, csak úgy szívességből.

Ismerni kell a nyomokat, tudni kell keresni azokat, csapdakészítést sem árt, ha gyakorlunk, a gombák különböző fajtáit ismerni kell, a kis patakokból kimert vizet pedig tudni kell megtisztítani. Nem tudunk fejedelmi lakomákat csapni majd, azonban túlélünk – van étel (még ha nem is túl változatos), víz és szállás.

Az erdőben nagyon sok olyan hely van, ahol kis átmeneti szállást lehet létrehozni, sőt, a régi, mindentől távol fekvő vadászházakat is kipofozhatjuk. Egy sátorlap, néhány fatörzs, és fenyőgallyak segítségével tüchtig kis szállást lehet összedoni, és mivel mi felkészülten mentünk oda, van egy polifoam valamint egy hálózsák is a tarsolyunkban, így rögtön ötcsillagos kényelmet biztosíthatunk magunknak.

Ha nem egyedül vágunk neki, hanem ketten-hárman, akár nőhetnek is az esélyeink arra, hogy ép bőrrel húzzuk ki az ott tartózkodásunkat. Ha sikerül egy, a területet jól ismerő társat is keríteni az alkalmi csoportba, akkor nyert ügyünk van – bízzuk magunkat rá, dőljünk hátra és tegyük, amit mondd.

Legutóbb a hegyeket járva igyekeztem én is egy tapasztalt, helyismerettel rendelkező túrázóval együtt fürkészni a nyomokat, átmeneti szállást építeni, vadlesre menni, vizet tisztítani, konzerven élni. Nem is olyan rossz, mint sokan gondolják, bár régen sem irtóztam ezektől a „kiruccanásoktól”, azonban egyre jobban érzem, hogy szükség lesz még ezekre a tapasztalatokra. Hogy mikor és mennyi ideig, még nem tudni. Érezhető valami a világban, a változás szele, amely majd gyökeresen felfordítja eddigi életünk, nem lesz komfortos lakóházunk, de nagyon sokan megmenekülhetnek azok, akik hajlandóak magukat a természetre bízni…és van akaraterejük!

vojtyek

ÖSSZEOMLÁS

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy mi történik, ha mostani, látható világunk egyik napról a másikra összeomlik. Nincs áram, nem folyik a csapból víz, leáll a távhő szolgáltatás, a boltok polcai üresen konganak és a benzin többet ér, mint az arany.

Persze lehet azt mondani, hogy ilyen csak elvetemült amerikai katasztrófafilmekben történik meg. A városok csapdává válnak, hatalmas tömegek indulnak meg vidékre, fel a hegyekbe vagy az erdőségekbe, hiszen ott van élelem (vadhús) és víz. A nagyobb településen maradók gondosan megválasztott búvóhelyeken próbálják átvészelni, túlélni a megpróbáltatásokat, minden konzerv, minden elem és doboz cigaretta egész vagyont ér, a cserekereskedelem soha nem látott mértéket ölt, hiszen a pénznek nincs már értéke, a bankszektor összeomlott. Bűnöző csoportok járják az utcákat, a kormányoknak már régen se híre, se hamva, ha csak épp nem egy jól kiépített helyen várják az anarchia végét.

Mondhatjuk, hogy ennek semmi realitásalapja. Napjainkban azonban – sajnos – ott tartunk, hogy egyre világosabban látszik a fennálló társadalmi-gazdasági rendszer bukása. Itt arra kell gondolni, hogy tovább már nem lehet fenntartani azt a pazarló életmódot, amelyet a bolygó lakossága folytat. Persze lehet, hogy az összeomlás még egy jóval odébb van. De az is lehet, hogy néhány év és gyökeresen megváltozik minden, ami eddig körülöttünk volt. És mindez parancsra…

Elég, ha csak egy természeti katasztrófa után nem érkezik meg időben a humanitárius segítség, elég, ha egy kisebb háborúból újabb világégés következik be. Olyan vékony a határvonal a mostani és a jövőbeni életünk között, hogy bele sem tudunk egyelőre gondolni. Vagy nem merünk. Márpedig egy tömegpusztítót háború itt van a nyakunkon. Akár tudomást veszünk róla, akár nem. Mi itt hozzászoktunk úgy hét évtized alatt, hogy a háború messze tőlünk zajlik, sopánkodunk a televíziókban látott híradók tudósításain és tulajdonképpen nem akarjuk megérteni, hogy ugyanez bármikor velünk is megtörténhet. A pusztítás. Amely minden eddigit elsodor. És nem kell más, csak gondolj bele.

Természeti katasztrófa – Sandy hurrikán. Egyre többen mondják, hogy a Sandy egy mesterségesen generált hurrikán volt. Nem légből kapott ötlet. „A legnépszerűbb koncepció szerint Sandyt a HAARP nevű, valóban létező, rádióhullámokat sugárzó kísérleti rendszerrel hozták létre” – írja a paranormal.hu cikke. Érdemes utánajárni. Szóval ennek kapcsán láttak napvilágot az igazi őrület jelei. Általában három napot kérnek az emberektől, hogy egy ilyen eset után minden vissza tudjon zökkenni a régi kerékvágásba, megfelelő mennyiségű ivóvíz és élelem érkezzen a katasztrófa sújtotta övezetbe. Azonban a Sandy esetén nem történt meg. Fosztogatás, gyilkosságok, igazi anarchia hangulat a’la amerikai álom.

Mindez az egyik nagyhatalom egyik legnagyobb városában. Érdekes nem? Mit tennénk mi, ha mondjuk, Magyarországon beütne egy ilyen krach. Lehet természeti katasztrófa, háború vagy bármi. Van elég tartalékunk? Képesek vagyunk néhány napot, vagy akár több hetet is kihúzni úgy, hogy közben csak magunkra/barátainkra/családunkra vagyunk utalva? Nem szívesen mondom, de valószínűleg nem.

Ugyan vannak kicsin országunkban is jó néhányan, akiknek semmi gondot nem okozna a természetben való túlélés, amikor el kell hagyni lakóhelyünket, mert már sokkal biztonságosabb például fenn a hegyekben.

Mérjük fel képességeinket. Gondolkodjunk. Nem divat manapság, de tegyük meg. A veszély itt van. Most még lapul, nem akarja felfedni magát. De ez már csak idő kérdése.

vojtyek

Rílód

Azt hiszem, ha valamit elkezdünk, illik csinálni. Nem törődve semmivel, ha van egy kijelölt cél, azt el kell érni. Ez a szegény kis blog két nagy időszakot ért meg. Ha párban nem megy, remélem, egyedül folytatva majd sikerül ismét néhány jó kis írást, érdekes cikket közzé tenni itt. Sok olyan téma van, amely feldolgozásra vár, és ha nem is napi szinten, de sikerül újra ide terelni a figyelmetek.

vojtyek