Vadonban

Megkérdezték tőlem: mi jó van abban, hogy járod a hegyeket, nézed a vadcsapást és füstösen jössz haza egy táborhelyről, úgy, hogy csak vacak konzervet ettél. Na, most erre mit válaszoljak? Egy rövid és tömör „csak mert jó” hagyta el a számat, de aztán elkezdett járni az agyam, hogyan is lehet hasznosítani egy veszélyhelyzet esetén azokat az ismereteket, amelyeket túrázás közben szerez az ember.

Először is ajánlom figyelmében mindenkinek a http://bushcraft.co.hu/ weboldalt. Ezer és egy tipp és tanács, javaslat arra, hogyan lehet a zordon természetben túlélni, ha szükséges.

De visszatérve apró kis gondomra: mit teszek én, ha fel kell adni mindent, irány a hegyekbe, minél messzebb a lakott területtől. Mert éppen lehet maradni kis faluban, vagy városban – de totális krach esetén kezdődnek a fosztogatások, indulnak a bandák, és ha nincs megfelelően álcázott rejtekhelyed egy beépített területen, akkor hamar nyakon csípnek és nem feltétlenül egy parti sakkra szeretnének invitálni. Véleményem szerint érdemes a vadonban keresni a boldogulást, amíg lehet. Legyen tehát alternatíva arra az esetre, ha menni kell.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mostani lakóhelyemen karnyújtásnyira vannak ilyen területek. Így – mondhatni – hamar el lehet tűnni. De nem csak úgy „irány bele az erdőségekbe, majd lesz valahogy” módszert kell követni.

Ha úgy ítéljük meg, hogy sikerül lakóhelyünkön kihúzni egy darabig, mindenképp gondoljunk arra, hogy tartalékolni kell – konzervek, száraz tészta, olaj, rizs, bab, ivóvíz. A mélyhűtött termékeket nem tudjuk hol tárolni, ha tartós áramszünet van, az is jusson eszünkbe. Városban 3-4 napra elegendő élelmiszer van, hiszen ahogy fogynak a portékák a polcokról, a hét bármely napján újratölthetik. Azonban ha ezt a logisztikai rendszert valami felborítja, akkor pillanatok alatt mindent elkapkodnak, mi pedig bámulhatjuk az üres polcokat.

Sokszor és sokan leírták már, hogy kell lennie egy úgynevezett menekülő csomagnak. Egy hátizsák, összeállítva a saját/családunk igényei alapján. Kések, lámpa, tartalék elemek, váltás ruha, fehérnemű, élelem, víz, esbit tabletta, sátor (vagy sátorlap), hálózsák, Polifoam, gyógyszerek. Elsőre soknak tűnik, azonban néhány dolog már otthon is megtalálható, ha pedig kicsit komolyabban vesszük, akkor túra boltokban vagy military shopokban is beszerezhetjük a szükséges dolgokat. Ez egyelőre elég ahhoz, hogy ha el kell hagynunk a házunkat nagyon rövid időn belül, máris növeljünk a saját esélyeinket, de ezekről majd egy másik postban.

„Miért éppen Alaszka?” – vagy a mi esetünkben miért éppen a hegyek? Járva a természetet az embernek sokszor fel sem tűnik, hogy a hegyek, erdők ontják magukból az ételt, a vizet. Figyelnünk kell azonban, hogy mit és mikor szabad fogyasztani. Nem lehet arra gondolni, hogy hipp-hopp, odamegyünk és az őzhús majd bemászik a kondérunkba, vagy a tűz fölött nyársra húzza magát nekünk, csak úgy szívességből.

Ismerni kell a nyomokat, tudni kell keresni azokat, csapdakészítést sem árt, ha gyakorlunk, a gombák különböző fajtáit ismerni kell, a kis patakokból kimert vizet pedig tudni kell megtisztítani. Nem tudunk fejedelmi lakomákat csapni majd, azonban túlélünk – van étel (még ha nem is túl változatos), víz és szállás.

Az erdőben nagyon sok olyan hely van, ahol kis átmeneti szállást lehet létrehozni, sőt, a régi, mindentől távol fekvő vadászházakat is kipofozhatjuk. Egy sátorlap, néhány fatörzs, és fenyőgallyak segítségével tüchtig kis szállást lehet összedoni, és mivel mi felkészülten mentünk oda, van egy polifoam valamint egy hálózsák is a tarsolyunkban, így rögtön ötcsillagos kényelmet biztosíthatunk magunknak.

Ha nem egyedül vágunk neki, hanem ketten-hárman, akár nőhetnek is az esélyeink arra, hogy ép bőrrel húzzuk ki az ott tartózkodásunkat. Ha sikerül egy, a területet jól ismerő társat is keríteni az alkalmi csoportba, akkor nyert ügyünk van – bízzuk magunkat rá, dőljünk hátra és tegyük, amit mondd.

Legutóbb a hegyeket járva igyekeztem én is egy tapasztalt, helyismerettel rendelkező túrázóval együtt fürkészni a nyomokat, átmeneti szállást építeni, vadlesre menni, vizet tisztítani, konzerven élni. Nem is olyan rossz, mint sokan gondolják, bár régen sem irtóztam ezektől a „kiruccanásoktól”, azonban egyre jobban érzem, hogy szükség lesz még ezekre a tapasztalatokra. Hogy mikor és mennyi ideig, még nem tudni. Érezhető valami a világban, a változás szele, amely majd gyökeresen felfordítja eddigi életünk, nem lesz komfortos lakóházunk, de nagyon sokan megmenekülhetnek azok, akik hajlandóak magukat a természetre bízni…és van akaraterejük!

vojtyek