ÖSSZEOMLÁS

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy mi történik, ha mostani, látható világunk egyik napról a másikra összeomlik. Nincs áram, nem folyik a csapból víz, leáll a távhő szolgáltatás, a boltok polcai üresen konganak és a benzin többet ér, mint az arany.

Persze lehet azt mondani, hogy ilyen csak elvetemült amerikai katasztrófafilmekben történik meg. A városok csapdává válnak, hatalmas tömegek indulnak meg vidékre, fel a hegyekbe vagy az erdőségekbe, hiszen ott van élelem (vadhús) és víz. A nagyobb településen maradók gondosan megválasztott búvóhelyeken próbálják átvészelni, túlélni a megpróbáltatásokat, minden konzerv, minden elem és doboz cigaretta egész vagyont ér, a cserekereskedelem soha nem látott mértéket ölt, hiszen a pénznek nincs már értéke, a bankszektor összeomlott. Bűnöző csoportok járják az utcákat, a kormányoknak már régen se híre, se hamva, ha csak épp nem egy jól kiépített helyen várják az anarchia végét.

Mondhatjuk, hogy ennek semmi realitásalapja. Napjainkban azonban – sajnos – ott tartunk, hogy egyre világosabban látszik a fennálló társadalmi-gazdasági rendszer bukása. Itt arra kell gondolni, hogy tovább már nem lehet fenntartani azt a pazarló életmódot, amelyet a bolygó lakossága folytat. Persze lehet, hogy az összeomlás még egy jóval odébb van. De az is lehet, hogy néhány év és gyökeresen megváltozik minden, ami eddig körülöttünk volt. És mindez parancsra…

Elég, ha csak egy természeti katasztrófa után nem érkezik meg időben a humanitárius segítség, elég, ha egy kisebb háborúból újabb világégés következik be. Olyan vékony a határvonal a mostani és a jövőbeni életünk között, hogy bele sem tudunk egyelőre gondolni. Vagy nem merünk. Márpedig egy tömegpusztítót háború itt van a nyakunkon. Akár tudomást veszünk róla, akár nem. Mi itt hozzászoktunk úgy hét évtized alatt, hogy a háború messze tőlünk zajlik, sopánkodunk a televíziókban látott híradók tudósításain és tulajdonképpen nem akarjuk megérteni, hogy ugyanez bármikor velünk is megtörténhet. A pusztítás. Amely minden eddigit elsodor. És nem kell más, csak gondolj bele.

Természeti katasztrófa – Sandy hurrikán. Egyre többen mondják, hogy a Sandy egy mesterségesen generált hurrikán volt. Nem légből kapott ötlet. „A legnépszerűbb koncepció szerint Sandyt a HAARP nevű, valóban létező, rádióhullámokat sugárzó kísérleti rendszerrel hozták létre” – írja a paranormal.hu cikke. Érdemes utánajárni. Szóval ennek kapcsán láttak napvilágot az igazi őrület jelei. Általában három napot kérnek az emberektől, hogy egy ilyen eset után minden vissza tudjon zökkenni a régi kerékvágásba, megfelelő mennyiségű ivóvíz és élelem érkezzen a katasztrófa sújtotta övezetbe. Azonban a Sandy esetén nem történt meg. Fosztogatás, gyilkosságok, igazi anarchia hangulat a’la amerikai álom.

Mindez az egyik nagyhatalom egyik legnagyobb városában. Érdekes nem? Mit tennénk mi, ha mondjuk, Magyarországon beütne egy ilyen krach. Lehet természeti katasztrófa, háború vagy bármi. Van elég tartalékunk? Képesek vagyunk néhány napot, vagy akár több hetet is kihúzni úgy, hogy közben csak magunkra/barátainkra/családunkra vagyunk utalva? Nem szívesen mondom, de valószínűleg nem.

Ugyan vannak kicsin országunkban is jó néhányan, akiknek semmi gondot nem okozna a természetben való túlélés, amikor el kell hagyni lakóhelyünket, mert már sokkal biztonságosabb például fenn a hegyekben.

Mérjük fel képességeinket. Gondolkodjunk. Nem divat manapság, de tegyük meg. A veszély itt van. Most még lapul, nem akarja felfedni magát. De ez már csak idő kérdése.

vojtyek