Nem titkolt szándék vezérelte a tudósokat és a kezdeményezéshez csatlakozókat: emberek millió élnek elviselhetetlen szennyezésben és egészségkárosító körülmények között, a nyersanyag-kitermelés, az ipari termelés és az energia előállítása romboló hatással van egyes helyeken a Föld növény-állat és embervilágára egyaránt.
A környezetszennyezés soha nem látott méreteket öltött a XX. században. A változás ha lassan is, de elindulni látszik: számos szervezet reagálta a nyílt felhívásra, a helyiektől a vezető multinacionális cégekig.
Íme néhány a világ legszennyezettebb helyei közül…
CSERNOBIL- atomkatasztrófa. 1986. április 26-án történt az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil városok melletti atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a legsúlyosabb katasztrófa. 48 ezer év: ennyi idő kell ahhoz, hogy a robbanás helyszínén megszűnjön a radioaktív sugárzás. 600 esztendő elteltével, 2586-ban lesz a sugárzás mértéke olyan alacsony, hogy az emberek visszaköltözhetnek Csernobilba és környékére. A XX. század legsúlyosabb nukleáris balesetét az erőmű mérnökei idézték elő, akik egy igencsak rosszul sikerült kísérlet során azt próbálták modellezni az ukrajnai Csernobilban, a működő 4-es reaktoron, hogy áramkimaradás esetén a tartalékrendszer képes-e hűteni a blokkot. A katasztrófa előzményei közé tartozik, hogy az atomerőmű mérnöke, Anatolij Diatlov rájött: amennyiben hirtelen kiesik a hálózati villamosenergia-szolgáltatás, a zóna hűtőközegét keringető szivattyúk leállnak. Diatlov engedélyt kapott Fomintól, az atomerőmű főmérnökétől, hogy a 1986 tavaszán a 4-es számú reaktorban kísérletet végezhessenek, modellezve egy esetleges áramkimaradás elhárítását, de robbanás történt. A védőépületek hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire és az Egyesült Államok keleti részére. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, 200 000 embert kellett kitelepíteni. A radioaktív hulladék körülbelül 60%-a Fehéroroszországban hullott le. A mai napig érződik a katasztrófa hatása. Nehéz megítélni, pontosan hány ember halálát okozta a katasztrófa, mert sokan csak később haltak meg a szövődményekben (például rákban), és vannak, akik még ma is élnek, de nem lehet eldönteni, betegségüket a katasztrófa okozta-e. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket,akik pajzsmirigyrákban haltak meg, valamint úgy becsüli, hogy körülbelül 4000 ember hal meg a későbbiekben ezzel kapcsolatos betegségekben. 1986. április 26-ára az egész világ sokáig emlékezni fog. A sugárzás erőssége a robbanás után erősebb volt az erőmű körül, mint Hiroshimában és Nagaszakiban, miután ledobták az atombombát. A tönkrement reaktor a mai napig valóságos „időzített bomba”.
SZUKINDA, (Orissza állam, India). Ázsia legnagyobb krómbányája. A közvetlen veszélyben élők: 2,6 millió fő. Az Orissza tartományban található Szukinda-völgy ad otthont az indiai krómérc-lerakóhelyek 97%-ának, és egyike a világ legnagyobb nyitott krómércbánya-övezetének. Tizenkét bánya folytatja működését mindenféle környezetvédelmi, kibocsátási ellenőrzés nélkül, miközben mintegy 30 millió tonna szennyezett bányászati hulladékot terítenek szét a környéken és a Brahmani folyó partján. A tisztítatlan vizet a bányákból a folyóba engedik, és mivel a térségben gyakoriak az áradások, további területeket veszélyeztet a szennyeződés. A felszíni víz 70%-a, az ivóvíz 60%-a tartalmazhat vegyértékű krómot - a nemzeti és nemzetközi értékek többszörösét, sőt a megengedett szint hússzorosát is regisztrálták már. A folyó az egyetlen vízforrása a környéken élőknek, miközben a helyzet kezelésére szánt eszközök száma korlátozott.
SZUMGAJIT, (Azerbahdzsán). A szennyezés miatt érintett lakosság körülbelül 275 000 fő. Szumgajit volt egykor a legjelentősebb szovjet ipari központok egyike mintegy negyven ipari és mezőgazdasági-vegyi gyárral. Szintetikus gumi, klór, hőerőmű, alumínium, rovarirtó szerek termelésével, illetve feldolgozásával foglalkoztak itt. A példátlanul szennyezett város, Szumgajit a Kaszpi- tenger azerbajdzsáni partján fekszik. A gyárak teljes működése idején évente 70-120 000 tonna káros anyag került a levegőbe. A környező városok később szennyezetten maradtak hátra, a kezeletlen szennyvíz és az üledék higanytartalma pedig tovább pusztítja a környezetet. Jelenleg a térségben a fő szennyező anyagok a pernye, vegyi hulladék (klór ás higany). Szumgajitban az egyik legmagasabb a halálozási ráta az egykori szovjet térségben. A rák előfordulása az azerbajdzsáni országos átlagnál 22-51%-kal magasabb. Jellemző a koraszülés, illetve a genetikai problémákkal születettek nagy aránya.
LINFEN, (Sanhszi tartomány, Kína). Ez a hely a piszok és a méreg metropolisza. A szennyezés oka: széntüzelés miatti gázkibocsátás, ipar és közlekedés. A környéken lévő fő szennyezőanyagok: pernye, szén-monoxid, szén-dioszid, nitrogén oxidok és ólom. A közvetlen veszélyben élők száma: 3 millió fő! Az amúgy is szennyezett régió legszennyezettebb települése Linfen. A kén-dioxid és más szennyező anyagok szintje többszörösen meghaladja az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO szabta határértékeket. A gyakoribb haláleseteket, rákos megbetegedéseket, valamint a magas vérnyomást összefüggésbe hozták a szennyezés magas szintjével. Az arzénnal szennyezett víz miatt azarzénmérgezés szintje járvány közeli értéket mutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése